Nagy Géza

avagy tehetségek rivaldafényben.

nagy_geza.jpg

Kertész Klári 1984-ben készített interjúja, az akkor 19 éves Nagy Gézával. Sorait változtatás nélkül közöljük.

Mint minden foglalkozásnak, hivatásnak, a lovas szakmának is megvannak a maga nagyjai. A galoppon hosszú időn át ragyogott egy csillag, de „hullócsillagnak" bizonyult, Görögországba távozott és nemrégiben átszerződött az NSZK-ba. Nem vitás, hogy a hazai versenyzés szegényebb lett egy kitűnő lovassal, de a szakma úgy látja, hogy megérkezett a kárpótlás, mégpedig több fiatal személyében, akik közül elsőnek Nagy Gézát szólaltatjuk meg.

Hogyan is került ez a kitűnő tehetség a szakmába?
Nagyon szeretem az állatokat — vallja — főként a lovat. Annak idején testvéremmel néhányszor kimentünk a Tattersall bérlovardájába, ahol Hársvölgyi József oktatótól tanultuk a lovaglás alapjait. Engem annyira megkapott a környezet, hogy két éven át az iskolai szünetben munkát is vállaltam az istállók körül. Egyszer odajött hozzám Lenért Béla, a nemzetközi hírű idomár és azt mondta, hogy próbálkozzam a galopp-pályán, mert könnyű súlyommal, ott a helyem. Átkísért és beajánlott és azóta is - szeptemberben lesz négy éve - a Magyar Lóverseny Vállalat alkalmazottja vagyok. Németh Ferenc idomár istállójánál kezdtem mint lovastanuló, s az idén kerültem Alagra Horák János mesterhez. Naponta négyet lovat is lelovagolok munkában, s könnyű súlyom miatt más istállók lovaira is felülök versenyben.

Nagy Géza 45-46 kiló, magassága pedig 138 centi, tehát a legideálisabb zsokéalkat. A mindössze éves 19 fiatalembernek a súlyával soha nincs gond, egyáltalán nem kell vigyázni a kilóira. Ennek egyik oka, hogy nem szereti a súlytöbbletet okozó nehéz ételeket, s ezért a gőzfürdőben is csak módjával kell magát izzasztania.

Mik a tervei a munka vonalán, van-e valami hobbija, amely kikapcsolódást jelent a lovaglások után?
Tervem és egyben vágyam is, hogy lovagolhassak az idei Magyar Derbyben, de ahhoz, hogy ez sikerüljön, még pár győzelmet kell aratnom. Hobbim? Munka után szívesen ülök kerékpárra és gyakran teszek nagyobb túrákat. Szeretnék saját lovat is tartani, de ezt is természetesen csak kedvtelésből, hogy a családom egyik-másik tagja nyeregbe szállhasson néha. Egy ló tulajdonosának lenni nagy érzés lehet, erre már régóta vágyom. Azonban ez még várat magára a féltetelek hiánya miatt.

Kérjük beszéljen a családjáról és a tanulmányairól.
Édesapám nyugdíjas, édesanyám tisztviselő. Van három fiútestvérem, akik közül az egyik egyetemre jár, gyógyszerésznek készül, a másik kőfaragó, a harmadik a BHSE-nél dolgozik és súlyemelő, válogatott szinten. A nyolc általános után beiratkoztam a váci mezőgazdasági szakközépiskola levelező tagozatára, most harmadéves vagyok.

Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?
Állatorvos, de talán még nem késtem el erről. Ha ez az elképzelésem nem válik valóra, és eljön az ideje, megpályázok egy idomári, vagy istállóvezetői állást, esetleg ménesbe szerződőm, de mindenképpen lovak közelében szeretnék maradni, ha végleg leszállok a nyeregből. Ez azonban csak távolabbi dolog. Mint már említettem nagyon szeretem az állatokat. Ezért is szeretnék saját lovat tartani, de egyelőre beérem egy kutyával. Betyi, a német juhász kutyám nagyon hűséges, jó barát.

A lovak között van-e kedvence?
Valamennyi ló kedves nekem, de kettő különösen, Máriás és Nonstop, kezes jó természete miatt.

Van-e példaképe a lovasok között?
Igen. mégpedig Kállai Pál, akinek lovas tudása, lovagló stílusa számomra a legimponálóbb. Az ő lovaglási és versenyzési módszerét és kondícióőrzését érdemes lenne tanítani a zsokéiskolában.

Kertész Klári írását Horváth József bocsátotta rendelkezésünkre.

Az első magyar derbyt nyerő Nagy Géza mellett alanyunk három derbyben lovagolt. 1984-ben harmadik Kőrözővel, 1986-ban negyedik Kiskirállyal, 1989-ben kilencedik Apussal! 

Két kiemelt versenyt nyert. 1988-ban gróf Károlyi Gyula emlékversenyt Muzsikával, és ugyancsak vele győzött a Kétévesek Kritériumában is. 

"A rendszerváltozáskor váratlanul abbahagyta a versenyzést, azóta nem tudni mi van vele. Összgyőzelmeinek száma 117." - írta róla Horváth József

Címkék: cikkek