Tóth Pál (1914 - 1990)

Ma is egy kerek évfordulós nagyszerű szakemberre emlékezünk.

Szerette az életet, a kollégáit, a tanítványait, a lovait - s a családját. Megindultan szólt a feleségéről, gyermekeiről, az unokákról. Az emberekhez való ragaszkodása a múltból ered, a neveltetés körülményeiből. Onnan a kis alagi házból, ahol 1941-ben, a korán elhunyt apa nélkül nevelődött fel hat testvér, s aminek küszöbe előtt varrta sokszor a mama a lovasnadrágokat. Talán'onnan, hogy az egész család, még a rokonság is az alagi lovak kiszolgálásából, előkészítéséből élt, s csak az egyik rokonból, Németh Gézából lett, válhatott akkoriban idomár. A kis Pali néhány százméterre élt az istállótól, sokszor vitte a tízórait fivéreinek. Kicsike volt, szerették őt a lovászok, folyton a lovak között forgolódott - így természetes, hogy egyszer bekopogtatott Hitch György idomár ajtaján. Az időpont 1927. április 23., ami azért is nevezetes, mert egybeesett születésnapjával, s ez volt később katonai szolgálatának kezdete is. Két év múlva Hitch Róberthez került, akinél aztán 1952-ig, tehát 23 éven át dolgozott. Akkoriban kemény követelményeket állítottak minden istállóember elé. Tóth Pál nem szívesen beszélt róla, mert "úgysem hiszik el a maiak.”

Hajnali három-négy órakor kezdtek és megállás nélkül folytatták tizenegyig. Délután aztán újra istállórend, lópucolás és így tovább. Próbáltak volna egyszer is elcsavarogni, moziba menni, pláne italozni. Másnap mehettek volna az utcára. Volt ember elég...

Aki ezt a "reglamát" megkövetelte, az maga Hitch volt. A tanítvány, aki később abrakmestere lett, mégis nagy szeretettel beszélt róla. Sokat tanult tőle. Például a lábak kezelését, mert a “ló sérülését meg kellett előzni, hiszen a kicsiből lehetett a nagyobb baj”. Aztán: "figyelni kellett, evett-e eleget, reggelente tüzetesen megvizsgálni a lábait" - és így tovább. Azután, amikor 1952-ben idomári engedélyt kapott, sok-sok évi tapasztalat birtokában kezdhette el a magasabb szintű feladatot. Tóth Pál mindig szem előtt tartotta Hitch egyik fontos módszerét: hosszabb távon induló lovat a tréningben 200-300 méterrel rövidebben kell mozgatni. Ne a munkában fáradjon el a telivér, hanem a versenyben.

A kép bal szélén, kupával a kezében

Az első idomári évben 12 gyengébb telivérrel még csak 9 győzelmet aratott, de már a másodikban Sihederrel jobb hendikepet is megnyert. Majd jött az emlékezetes Frappáns, ami hároméves korában a Váci díjat, a Nemzeti díjat és a Derbyt hozta meg. Bartolóval a Munka Ünnepe díj és nemzetközi siker (Szocialista országok versenyén), Vapitivel egy kis ideig tartó rövidtávú rekord, Széplánnyal Alkotmány díj következett. S nem utolsó sorban Imperiál korszakában jött a kiváló, de örökös második Rokitno, amivel azért a Kincsem Díjat csak "hazavitték”. Aztán a gyors Gilt-tel, a Szocialista országok mítingje alkalmából megszerzett győzelme.

Emberei? Sokukról a becsülés hangján beszélt. Megértéssel közeledett hozzájuk, s a legtöbbjüktől hasonló magatartást kapott vissza. A kevés kivétellel sem kiabált, hanem amikor kitelt az év, szép csendben elbúcsúzott tőlük. Barna András és Vas József nála dolgoztak, s örült, hogy jól megtanulták a lovaglás tudományát. Dicsérte akkori szorgalmas abrakmesterét, Hegedűs Sándort, aki még szabadnapján is bement dolgozni és sokszor megkímélte őt a nehezebb tennivalókban. Ferenczi Pál lovasának állatszeretetét, ügybuzgalmát felsőfokon említette, s úgy vélte, élete egyik értelme lenne, ha a vállalat bizalma folytán idővel mindkettő idomárrá válhatna. Szerinte megérdemlik, arra érdemes emberek. Noska József és Papp Sándor II. is nála tanulta meg a lovaglást és a lovakkal való bánásmódot, mindkettő tehetséges lovas.

Eddig Horváth József írása.

Magam annyit tennék hozzá, hogy akárhány interjút készítettem a "nagy öregekkel" Pali bácsiról mindannyian végtelen szeretettel beszéltek, akár Barna András, Hegedűs Sándor vagy bárki más közülük. Állandó segítőnk, Vas József így emlékezik rá.

"A tanítómesterem volt nekem is és Barna Andrásnak is. Amikor életemben először beléptem a lóversenyvállalat kapuján ő vett a szárnyai alá. Két-három évig tanultam nála, de 1961-ben testvéréhez, Tóth Lászlóhoz kerültem, mint zsoké. Pali bácsi nagyon rendes ember volt. Küldetésének érezte a fiatalok nevelését. Lászlóról pedig annyit, hogy nála nyertem az első klasszikus versenyemet, a kancadíjat Thébával, 1961-ben."

Tóth Pál magyarországi nagydíjgyőzelmei:

1957 (mai) gróf Károlyi Gyula emlékverseny - Ribillió (Horváth B. II.)
1958 (mai) gróf Károlyi Gyula emlékverseny - Florida (Horváth B. II.)
1958 (mai) Szent László Díj - Bartolo (Horváth B. II.)
1961 Batthyány-Hunyady Díj - Bartolo (Barna A.)
1961 Nemzeti Díj - Frappáns (Barna A.)
1961 Derby - Frappáns (Barna A.). Erről itt olvashatnak.
1962 (mai) gróf Károlyi Gyula emlékverseny - Tip-Top (Barna A.)
1963 Kincsem Díj - Rokitno (Barna A.)
1965 Budapesti Díj - Vapiti (Barna A.)
1970 (mai) Kétévesek Kritériuma - Dada (Barna A.)
1973 Kisbér Díj - Széplány (Benedik D.)
1977 (mai) Kozma Ferenc emlékverseny - Mágia (Vas J.)