A kiváló sportemberre emlékezünk kettős jubileuma kapcsán.

Még alig 11 éves, amikor már dolgozik. Fáradhatatlan lelkesedéssel ápolja a lovakat, tanul és tanul, mert tudja, hogy a létrát meg kell mászni és a csúcs nagyon messze van, de egy nap kamatostul kárpótolni fogják. 1927-ben már versenyben lovagol a megyeri pályán, amely a fiatalok fő foglalkoztatója volt. Az első lovaglások a legnehezebbek, hiszen mindenki türelmetlen, egy életre szóló kritikát szeretne mondani, eltemetni, vagy felemelni, de a harmadik verseny Magdolna nyergében végre meghozza az oly nagyon várt sikert, az első győzelmet. Az 1928-as esztendő már a pesti pályát jelenti, ahol egyre foglalkoztatottabb lovassá válik. Az évente átlagos húsz győzelem 1931-ben már azt jelenti, hogy élete első állomása sikerült, zsoké lett.

Az 1932-es év meghozza az első komoly sikert, egy izgalmas taktikai küzdelemben Kartárssal sikerül megnyerni a St. Legert. Közben múlnak az évek és a vitrin fokozatosan megtelik a kis és nagy versenyek oly emlékezetes tiszteletdíjaival. Nem lehet szebben ünnepelni egy 10 éves, lovak közt eltöltött jubileumi időt, mint egy életpálya csúcsával, egymásra halmozott sikerek sorozatával. Az 1935-ös év szinte mindent magába foglal Derbytől - a Nemzeti Díjig, Kancadíjtól – a Trial Stakesig. Pedig óriási volt a konkurencia, hiszen olyan nagy és felejthetetlen nevekkel találkozhatunk az akkori zsokék közül, mint Schejbal, Gutai, Klimscha, Esch Győző és a nagy tanítómester, aki önzetlenül adta át minden fiatalnak tudása legjavát, Szokolai István.

Ezt támasztja alá, az is, hogy parádés évében nem, hogy champion nem tudott lenni, de még dobogóra sem fért fel, mert azon három világklasszis zsoké osztozott. Gutai (50 győzelem), Esch Győző (35) és Klimscha Albert (26).

1939-ben Lengyelországba megy, ahol rövid három hónap alatt 26 versenyt nyer, de a váratlanul kitört háború megállítja a sikersorozatot.

Komikus, de mégis oly szomorú látványt jelentettek nyáron Alagon is télikabátban futkosó lovasok. A 30 fokos meleg és a téli öltözék gyötrelme is csak nehezen emésztette a felesleges kilókat, de a vasárnap mindig vészesen közelgett és a mázsaház mérlege könyörtelen volt. Sokat szenvedett testsúlyával, így 1942-ben abbahagyja a versenyzést, de 1948-ban már újra ott ül a nyeregben és Intermezzo II.-vel Batthyány-Hunyady Díjat nyer. 1949-ben végleg pont kerül az egyik legfényesebb zsokékarrierre.

Még abban az évben idomári engedélyt kap. Engedélyét az 50-es évek elején bevonták.

Változó sikerek, nehézségek és időbeli megszakítások jellemzik az elkövetkező időszakot, de az 1967-es esztendő megint csúcsot, kiegyensúlyozottságot jelent új beosztásában. Első igazi nagy neveltje Iglói diák, hamar kortársai fölé emelkedik és szinte minden nagyversenyt megnyer. Istállója az elkövetkező években is a legjobbak között szerepel, egyre jellemzővé válik a lassan kialakuló és érlelődő munkamódszer, melynek fő motívuma a határtalan lószeretet, a kíméletesség és a fokozatosság. Az út, amely az alagi iskolapadtól vezetett porban és fényesre csiszolt parketten át, hosszú volt, rengeteg embert és lovat kellett legyőzni, de

amit alig 11 évesen elhatározott: sikerült. Zsoké lett, ezrek ünnepelték és végre megízlelhette a siker ízét, amely gyerekkori elhatározását oly mámorossá tette.

Voltak nehéz percek, keserű megpróbáltatások, melyek évekre elszakították a lovaktól, de ma már ezek jelentősége csupán arra az egy dologra szűkül, hogy azok az évek folyamán tisztává és edzetté varázsolták, vagy inkább kovácsolták. Nem gondolt senkire haraggal, egyszerűen élt a nagyszerű emlékekkel.

Erőskezű zsoké volt, mint idomár viszont a kíméletesség jellemezte, lovait óvatosan készítette elő.

Állandó szakértőnk, Vas József szavai: "Egy rendes, precíz ember volt. Már gyerekként megkaptam tőle a bizalmat, hiszen többször hívott, hogy lovagoljam munkában például a vezetőlovat. Aztán versenyben is felültetett és több lovával is győztem pl. Valahollal, de a legemlékezetesebb mégis Hermina nevű lovával elért győzelmem volt, az volt ugyanis számomra a 40.  Valamiért kedvelt engem, még a lakására is megvívott, pedig soha nem lovagoltam nála." 

Csaplár Lajos nagydíjgyőzelmei:

lovasként:

1931 - (mai) Kozma Ferenc emlékverseny - Musset
1932 - St. Leger - Kamarás
1933 - Nemzeti Díj - Végrehajtó
1933 - (mai) Szent László Díj - Kurkud Khan
1934 - (mai) Szent László Díj - Duce
1935 - Nemzeti Díj - Duce
1935 - Magyar Derby - Duce
1935 - (mai) gr. Károlyi Gy. ev. - Borúra derű 
1936 - Batthyány-Hunyady Díj - Duce
1936 - Magyar Kancadíj - Rang
1937 - Nemzeti Díj - Cabala
1948 - Batthyány-Hunyady Díj - Intermezzo II.

Tiba Holdas Jánossal

 idomárként:

1956 - gr. Károlyi Gy. ev. - Ámbra (Esch S.)
1958 - Káposztásmegyeri Díj - Kobra (Faragó S.)
1959 - Budapesti Díj - Sudár (Alafi L.)
1965 - Káposztásmegyeri Díj - Rimini (Détári S.)
1967 - Nemzeti Díj - Iglói diák (Strasser K.)
1967 - Millenniumi Díj - Iglói diák (Strasser K.)
1967 - Magyar Derby - Iglói diák (Strasser K.)
1969 - gr. Károlyi Gy. ev. - Csárdáskirálynő (Bodnár L.)
1970 - Budapesti Díj - Kígyó (Bodnár L.)
1973 - gr. Károlyi Gy. ev. - Tiba (Ferenczi P.)
1974 - Batthyány-Hunyady Díj - Tiba (Holdas J.)
1974 - Magyar Kancadíj - Tiba (Holdas J.)
1975 - gr. Széchenyi I. ev. - Tiba (Varga F.)

Horváth József szavait kiegészítette Sereg András, képek: Vonczem Gabriella archívuma, Horváth József.  A nyitóképen Issekutz Gyula idomár, (félig háttal) Csaplár Lajos és Szentgyörgyi István zsokék. Forrás: Dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár, fényképész: Petanovits József