Pillár János (1920-1973)
Ötven éve hunyt el a kiváló idomár.
Élete folyamán, szinte kivétel nélkül minden idomár lovagolt már versenyben. Voltak, akik fényes karriert futottak be, s talán jutalmul - mert mindez kevés biztosíték, - kaptak idomári engedélyt. Azonban nem mindenki született zsokénak, de szégyenkezni korántsem kell, mert az idomárságot elérték: keményen kellett dolgozni, s telve ambícióval, küzdeni akarással pótolni mindazt a hátrányt, amit nevük ismeretlen csengése jelentett. A lóhátról leszállva, a földön megszűnnek az eddigi testtartás adta különbségek, újból egyenlők a feltételek, lehetőséget adva mindenkinek, hogy most már, mint idomár bizonyíthassa tehetségét.
A család tagjait nézve dédapjáig, tehát a múlt század végéig lehet visszavezetni, akik lovak mellett dolgoztak, így csupán a ritka tradíciót folytatta, amikor 1932-ben, 12 évesen ezt az életpályát választotta. Németh Gézához került és két év múlva a megyeri pályán, ahol annyi fiatal bontogatta szárnyait, már versenyben is lovagolt. Az első győzelmet csak 1936-ban érte el Mandarinnal. Ebben az évben három versenyt nyert. Kettőt Mandarinnal és egyet a rossz Botorral, amelyet aztán még sokan lovagoltak, s mégis ezzel az egy győzelemmel hagyta el a pályát. Csupán 1939-ig versenyezhetett, mert katonai szolgálatra hívták.
1945-ben tért újra vissza, s sok társával együtt szintén az elveszett, szétszóródott lovak felkutatására indult. Nem volt könnyű az út, de mindenki minél előbb versenyt akart. 1947-től a Honvéd versenyistálló, ahol Czánt Emil volt az idomár, csoportvezetője lett, majd 1952-ben tréneri engedélyt kapott. A nyugdíjba vonuló Mravik Pál lovait vette át, s ami nagyon ritka, már az első évben komoly sikereket ért el.
Az anyag jó volt, mégis meglepetésként hatott, amikor Dukát győzött a Kincsem Díj elődjében, a Dunai Díjban. (Dukát korábban a Budapesti Díjat is megnyerte Mravik irányításával, 1949-ben). A hendikepgyőzelmeken túl Makacs volt az, amelyik komolyabb versenyben győzött. A Kisbéri Díjat nyerte meg, amit akkor még félvér Derbynek hívtak. Nagyszerű év volt ez, kitűnő indulás. A statisztikában az előkelő harmadik helyen végzett és utána is minden évben a legjobbak között szerepelt, ami a legfényesebb bizonyíték arra, hogy egy-egy jobb esztendőt nem követnek hosszú böjtök, nincsenek kiugró véletlenek, csupán tervszerű munka, előrelátás és megalapozottság.
Itt a nyeregben egy idomárversenyben
Az évek folyamán rengeteg nagyversenyt nyertek lovai, némelyiket többször is, de a szerencse a Nemzeti és Millenniumi Díjban, de leginkább a Derbyben nem kedvezett neki.
Pedig voltak nagyszerű lovai.
Rába, Izgága, Interjú és Idol Alkotmány Díjat, Idol 1968-ban St. Legert, De csinos pedig 1966-ban Köztársasági Díjat (ma Kozma Ferenc emlékverseny) nyert.
Ezek közül is kiemelkedik a nagyszerű távbíró - és az utolsó képen látható - Ámde (Nostradamus-Ámbár), amely nyert két Alkotmány (mai Szent István) Díjat és győzött a Ménesek Díjában (ma Lovaregyleti Díj), a Kancadíjban és Szabadság (mai Imperiál) díjban, valamint a Széchenyi István emlékversenyben.
Sikerekben nem sokkal marad el tőle a két pályarekordot is sokáig tartó Baldóver, amely 1971-ben nem kisebb nagyságokat szorított maga mögé a Munka Ünnepe (mai Batthyány-Hunyady) Díjban, mint Igazmondó és Avance.
Fel lehetne sorolni még a Kellér Andor emlékverseny győztes Tekla, Iván és Mappa, valamint az 1966-ban Kancadíjat nyerő Márványmenyasszony nevét is. Az elnyűhetetlen kanca Ámde hat (négy ma is élő) nagydíjat nyert neki, de talán nem túlzunk, ha azt állítjuk Mákvirág volt pályafutása legjobbja, aki pont halálának évében ért a topra.
A championátusban nem sikerült győznie, kétszer volt második, háromszor harmadik helyezett. A Czánt és Mravik istállóban eltöltött évek kitűnő iskolát jelentettek. Türelme, tanítási vágya nemcsak a lovaknál, hanem az emberekkel kapcsolatban is megnyilvánult. Mindig szívesen foglalkozott a fiatal lovasokkal, például Papp Sándor, Nagy Sándor, Bodnár Lajos, valamint a saját neveltje Rapatyi Margit is.
Nem kérkedett eredményeivel. Sportszerűsége, lószeretete és főleg szaktudása még a statisztikákban elérhető helyezéseknél is magasabb szférákba emelte. Váratlanul, fiatalon halt meg éppen ötven esztendővel ezelőtt.
Kép: Lőrincz Róbert
Természetesen vele kapcsolatosan is megkérdeztük állandó segítőnket, az élő legendát, Vas Józsefet.
"Horváth József fentebb leírt sorai mindent elmondtak vele kapcsolatosan. Én sem tudnék már ezen felül mást hozzátenni. Egy csendes, nagyon rendes ember volt. Bodnár Lajos tanítómestere volt."
Győzelmei a ma élő nagydíjakban:
Batthyány-Hunyady Díj
Baldóver (1971 - Bodnár Lajos)
Alagi Díj
Mákvirág ( 1973 - Bodnár Lajos)
Magyar Kancadíj
Márványmenyasszony (1966 – Nagy Sándor)
Ámde (1970 - Nagy Sándor)
Mákvirág (1973 – Bodnár Lajos)
(mai) Kozma Ferenc emlékverseny
De csinos (1966 – Holdas János)
(mai) Kincsem Díj
Dukát (1952 – Papp Sándor)
(mai) Imperiál Díj
Ámde (1971 – Bodnár Lajos)
gróf Széchenyi István emlékverseny
Ámde (1970 – Nagy Sándor)
Carina (1973 – Bodnár Lajos)
St. Leger
Idol (1968 – Nagy Sándor)
(mai) Lovaregyleti Díj
Ámde (1971 – Nagy Sándor)
Horváth József szavait kiegészítette Sereg András. A nyitóképen kupával a kezében látható. Mellette az a Nagy Sándor zsokédresszben, akivel öt nagydíjat nyertek közösen.
