Száz éve született a kiváló lovasnevelő.

1938-ban, alig 16 évesen került a pályára. Csupán három évnek kellett eltelnie és már versenyben is lovagolt. Idomárjai között olyan nagy nevekkel találkozhatunk, mint Jeney, Kozuch és Hitch, akiktől meg lehetett tanulni mindazt, ami elraktározva, az évek folyamán folyamatosan kiegészítve jelenti a tudást, a szakmai megalapozottságot, e sport nélkülözhetetlen feltételeit. Csak 11 versenyben lovagolt, hiszen a mérleg pár év alatt már 75 kilót mutatott, de az arány nem megvetendő, mert a két győzelem és az elért helyezések nagy jövőt jósoltak.

A katonaság, majd a hadifogság letelte után 1946-ban már újra a zöld gyepen találhattuk, de nem lovon, hanem ásóval, kapával a bombatölcséreket temette.

Azok egyike volt, akik megteremtették a lehetőséget, hogy újra és minél előbb megindulhasson a versenyzés. 1953-tól már, mint idomár működik. Zangen gyenge anyaggal rendelkező istállóját vette át. A kitűzött cél nem lehetett más, mint egy ütőképes, klasszis lovakat felvonultató gárda kialakítása, amely megszüntetné a kényszerű statisztálást és az istálló színeit azok közé emelné, melyek örökké felejthetetlenek a lóversenyzés történetében. Az évek folyamán olyan sikert sikerre halmozó idomítottjaival találkozhattunk, mint a háromszoros Béke Díj győztes Srapnell, a Berlinben is győzedelmeskedő Barkó, valamint a Köztársasági Díjat nyerő Pollux. Ezen kívül még számtalan lovát lehetne felsorolni, amelyek Totalizatőrt, Margitszigeti, Kerteskői, vagy Dióspusztai Díjat nyertek, de nem kisebb jelentőségűek azok az értékes helyezések, melyeket lovai a Derbyben, vagy az Alkotmány, Millenniumi, Nemzeti, Alagi stb. Díjban értek el.

Barkó Gelics Mihállyal

Galló Mihály eredményeivel nem tartozott a közvetlen elithez, de a trenírozás mellett komoly figyelmet szentelt a lovasok képzésének. Olyan lovasokat indított el a dicsőséges lovaspályán, mint Holdas János, Benedik Dezső, Papp István II., Varga Zoltán, de az életműdíjas Hegedűs Sándor is nála kezdte karrierjét.

Az 1954-ben Rubint által megnyert derbyben ő adta meg élete első derby-lehetőségét Kállai Pálnak, aki végül hatodik helyen ért célba Suta nyergében. Srapnellel, Hadúrral második, Pollux-szal harmadik helyezést ért el a legfontosabb hároméves futamban.  Srapnell egyébként a már említett három (1959-61) Béke Díjával együtt, összesen 14 győzelmet aratott. Róla egy történet a Magyar Nemzet archívumából:

"Galló koboldszerű, örökké mosolygó ember volt, állítólag ifjú korában kispapnak állt, a szemináriumból nyergelt át zsokénak, majd a sors fintoraként rátukmálták a versenyüzem párttitkári tisztét. Ennek ellenére mindig csak gyenge, közepes, hendikepszintű lovakat kapott, azokkal nem tudott csodát tenni. Csak egy igazi nagy klasszis volt a kezei között, az elnyűhetetlen Srapnell. Ez a csontos, inas szürke mén szívós volt, kitartó és hűséges. Utolérhetetlennek látszó rekordot állított fel 1959–61 között, háromszor nyerte meg a 3200 méteres Béke Díjat. A derbiben második volt, klasszikusokban szerzett több jó helyezést, pályafutása során összesen 14 versenyt nyert, ami figyelemre méltó teljesítmény. Kimondottan kemény, hosszú távú ló volt, ha lett volna tíz kilométeres futam, biztosan megnyeri. Misi bácsi mesélte, hogy egy nagyobb versenyre való felkészítés közben benevezte egy középtávú futamra, nem volt esélye, de szüksége volt formába hozó futásra. A versenynap után hazatérvén felesége izgatottan érdeklődött, hányadik lett Srapnell. Misi bácsi mondta, hogy lemaradt, de rövid volt neki a táv. Erre a felesége szinte csodálkozva kérdezte, akkor miért nem indítottad hátrábbról." -  a teljes írás itt olvasható.

Az 1963. évi, kincset érő Turf egy lapja

Idomárként 510 versenyben győzedelmeskedtek lovai!

Vas József szavai róla: „Egy meglehetősen szorgalmas és rendes ember volt, aki fáradhatatlanul dolgozott. Nem csak a rá bízott lovakról gondoskodott százszázalékos odafigyeléssel, hanem valóban lovasok mentora is volt. Emellett mindig ő szervezte a vállalati kultúr-, és sporteseményeket, így látható, hogy sosem tétlenkedett.”

Istállóját nyugdíjba vonulása (1982) után az a Szabó Mihály vette át, akire szintén idén emlékeztünk egy írással.

Nagydíjgyőzelmei:

1956 Budapesti Díj – Barkó (Krusnyiczky M.)

1962 (mai) Kozma Ferenc emlékverseny – Pollux (Krusnyiczky M.)

1976 Kisbér Díj – Torrreádor (Holdas János)

1978 (mai) Lovaregyleti Díj – Lámpás (Holdas János)

Képek és szöveg: Horváth József